Sziasztok. Ez a 2.saját kitalált sztorim amit ezen az oldalon írok. Az írás nagy szenvedélyem már jó ideje, kb egy éve. Remélem tetszeni fog a sztori, és lájkoljátok, meg persze remélem hogy szerzek olvasókat, akik mindig nagy izgalommal fogják várni a következő részeket. De ennyi elég jöjjön a sztori:

1.rész:

-Csörrr....csör...-Megszólalt az ébresztőórám és ezzel kezdődött a szokásos hét. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, fogat mostam meg a többi szokásos dolgot csináltam, majd elindultam az iskolába.
Ott a nagy épület előtt mint mindig a legjobb barátnőm Anna várt. Anna egy gyönyörű, okos, tehetséges, vicces lány, kinek sok mindent köszönhetek.
Mikor beértünk a suliba, feltűnt egy új személy, akit eddig ezelőtt soha nem láttunk.
-Biztos új itt-mondtam
-Akkor ne felejtsd el Gideon, a következő folyosó első terem.
-De hát az a mi termünk!-kiáltottam fel, és közbe néhány tekintet ránk szegeződött. Szörnyen éreztem magam, főleg akkor  mikor az új srác idenézett.
-Gyere, menjünk.-szólt Anna. Mikor egy nyugisabb helyes voltunk(ebben az esetben a takarítószertárban) folytatta Anna-Szerintem nagyon jól néz ki az új srác, szerinted?
-Szerintem is. Csak kár hogy máris egy nagy lúzernek tart, vagy egy ostoba libának.
-Szerintem nem tart annak...-ekkor megszólalt a csengő, és rohantunk a termünkbe. Késve de odaértünk. A fiú pont mögöttem ült, és néhányszor rám mosolygott.
-Biztos magába meg nevet hogy milyen egy balek vagyok...-gondoltam, majd elkezdte a tanár az órát.
~~~
Ebédszünetbe mi Annával a szokásos helyünkre ültünk, minél távolabb a suli menőitől. Rögtön az új fiút odahívták az asztalukhoz, de hát nem csodálom. Gideonnak gyönyörű barna szemei voltak, szőkésbarna haja nagyon jól állt neki. Teste izmos volt, és magas. Egyszerűen csodálatos. Ha valaki rá néz nem bírja ki hogy ne piruljon el.

---

2.rész:

Amikor hazafelé tartottunk észrevettük hogy a srác vagyis Gideon is arra jön. Elmosolyogtam, és abban reménykedtem hogy Anna nem látta, de hát amekkora szerencsém van, észrevette.
-Hé, hátha idejön hozzánk-mondta
-Abban reménykedni se lehet. Már a menők közé tartozik, kétlem hogy szóba állna velünk.
-Csak figyelj-mutatott Gideonra aki épp felénk tartott.
-Sziasztok!-köszönt
-Szia-vágtam rá jó gyorsan.
-Heló-mondta Anna
-Már a suliba is szerettem volna veletek beszélni...-kezdte, és zavarba volt-...Tudjátok nincsenek még itt barátaim.
-Pedig úgy láttuk jól el vagy Patty-val meg a többiekkel.
-Jó fejek....de nem igazán az én fajtámból valóak.
"Az én fajtámból"-ezt különösen kiemelte, ahogy mondta.
-Miért milyen a te fajtád?-kérdeztem, majd enyhén mosolyogtam. Ő visszamosolygott rám majd mondta:
-Nem tudom, nem olyan amelyiknek ők. Amúgy Gideon a nevem.
-Én Anna vagyok, ő pedig Bianca.
-Örülök hogy megismerhettelek benneteket-majd mikor ezt kimondta, valami fura érzés lett úrrá magamon.
-Bianca, mond csak lenne kedved ma elmenni valahová?
Anna oldalba bökött, majd válaszoltam:
-Bocsi, ma este nem érek rá.
-Holnap?-kérdezte rögtön.
-Nem tudom, majd meglátom.-mondtam és rámosolyogtam.
-Te bolond vagy?-kérdezte Anna
-Nem. Ennek így kellett lennie. Nem is ismerem a srácot.
-Pont azért kell megismerned.
Egész hazafele úton mosolyogtam magam elé, és azon gondolkodtam miért is mondtam igazából nemet, mert Annának ezt csak bemeséltem. Vajon mit csinálna Patty ha ezt tudná? Olyan izgatott voltam...

---

3.rész

Amikor hazaértem a szüleim rögtön kérdezősködtek hogy milyen volt  a nap. Vigyorogva mondtam hogy csodálatos. Erre ők:
-Mi történt?
-Még semmi, csak csodálatos napom volt.
Jó, jó, értjük mi ebből.-mondta anyu majd rám mosolygott.
Annával még megbeszéltük hogy délután elmegyünk a vidámparkba ami ma nyit ki. Reménykedek hátha ott lesz Gideon. Gondolom Patty meg a bandája jelenlététől kéne aggódnom, nem Gideonre koncentrálnom. De nem megy. Mikor rágondolok elönt a forróság, pedig elutasítottam a randiát.
~~~
Hamar eljött az este, elkészülődtem, majd elindultam Annához.
Mikor odaértem beugrott a kocsiba, és egyenesen a vidámparkba mentünk. A parkolóba épp hogy találtunk helyet, mert tömve volt. Egy fekete BMW mellé álltunk, amely csodálatos kocsi volt. Gondolom valami gazdag diáké lehetett.
Mikor odaértünk a bejárathoz, megvettük a jegyünket. Először a játékteremhez mentünk, mert ha Gideon olyan mint a többi diák, akkor ott kell lennie. Ott is volt. Ép valami gépen játszott, és láthatólag nagyon el volt merülve benne.
Mikor észrevett minket, odajött és köszönt.
-Sziasztok. De örülök hogy összefutottunk.-mondta egy mosoly kíséretében, de leginkább azt nekem szánta.
-Nekem ki kell mennem a mosdóba-mondta Anna hogy egyedül maradhassak Gideonnal.
-Akkor ezért nem értél rá ma este?
Igazából akkor még nem volt semmi programom, de ezt mondtam neki:
-Igen.
-De legalább nem úsztuk meg a találkozást.
Majd nagy ricsaj volt ott mellettünk, valamit eltörtek és az egyik embernek felhasadt a bőr a kezén, és ömölt a vér. Ekkor észrevettem hogy Gideon mintha...rosszul érezné magát. Igen, fogalmazzunk így.
-Bocsánat, el kell mennem.
-Ne, Gideon ne. Mi tört...-nem tudtam befejezni a kérdést, mert elviharzott. Ott maradtam egyedül, a gondolataimmal. Itt valami sötét dolog lehet...

---

4.rész:

Pont arra rá hogy elviharzott Gideon, visszajött Anna.
-Itt meg mi történt? Miért véres a padló? Hol van Gideon?
-Egyszerre egyet...-válaszoltam idegesen
-Oké...-mondta óvatosan
-Történt egy kis baleset és Gideon elrohant.
-Gideonnal történt valami?-kérdezte csodálkozva, egyre magasabb hangnemen.
-Nem. De elment. Remek.
-Sajnálom.
Ezek után már semmi kedvem nem volt ott maradni, és ezt Annának is elmondtam. De még nem akartunk hazamenni. Elmentünk a legközelebbi étterembe, és bekaptunk valamit. Majd végül Anna megszólalt:
-Nem furcsa hogy elment Gideon. De miért?
-Nem tudom. Akkor lett furcsa amikor meglátta a vért.
-Érdekes...
-Szerintem is, de valami itt nem oké, és biztos hogy Gideon körül.
-Ki kell derítenünk! De hogy?
-Van egy ötletem!
Ezzel elmondtam neki hogy mit is eszeltem ki. Rögtön belement.
-Ha Gideon fél a vértől...vagy nem bírja...az több dolgot is jelenthet, vagyis azt is hogy VÁMPÍR.-Mikor kimondtam a vámpír szót megborzongtam.
-Az nem lehet...vámpírok nem lét...vagy igen?-kérdezte tágra nyílt szemmel...

---

5.rész:

Másnap reggel Gideon házához vettem az irányt. Becsengettem. Semmi, majd fél perc múlva jött ki Gideon félpucéron.
-Szia. Öhm, bocsi hogy ilyen korán zaklatlak.-ekkor elmosolyodott mert látta milyen zavarban vagyok.
-Szia. Gyere beljebb.-majd beljebb mentünk.
Gyönyörű ház volt, nem olyan újféle, de nem is ősrégi. 2 emelet volt, hatalmas nappali, konyha, szobák, fürdőszobák. Volt valami alagsor is, de oda nem mertem lemenni egyedül ő meg nem hívott. Egyszer hirtelen előlépett egy csaj, nem kicsit megijedtem.
-Szia-mondta majd Gideon felé fordult-bátyus én most megyek-majd ránk kacsintott.
Ez mi volt?-kérdeztem magamtól, de nem mondtam ki hangosan. Közbe felkapott egy inget Gideon, amibe szintén olyan ellenállhatatlan volt, mint félmeztelenül.
-És mi járatban?-kérdezte
-Tegnap olyan hamar elmentél és olyan hirtelen. Meg akartam kérdezni hogy jól vagy-e?!
-Igen, tökéletesen érzem magam
-Akkor tegnap miért léptél le? És...van még valami amit nem értek.-mondtam remegő hanggal, mire ő furán nézett rám.
-És mi lenne az?-kérdezte komoly hangon, amitől kissé kirázott a hideg.
-Amikor megláttad a vért...olyan fura lettél?
-Ezt meg hogy érted?-éreztem a hangjában valami nyugtalanságot.
-Olyan furcsa voltál....-ekkor elővettem egy pengét, és gyorsan elvágtam a kezem. Azon egy hosszú csík kelettkezett amiből vér folyt. Mikor meglátta elfordult, de odajött hozzám...és...valami furcsa volt az arca....elrohant...különös gyorsasággal...Mikor visszaért megláttam hogy csak kötszert hozott...
-Mindent tudni akarok!-mondtam, majd lehajtotta a fejét és bekötötte a kezem.

---

6.rész:

-Vámpír vagy?-kérdeztem, és reménykedtem benne hogy bolondnak néz, de az történt amitől féltem. Bólintott. Tátva maradt a szám.
-Mióta? Hogy változtál át?
-350éve vagyok vámpír.-tátva maradt a szám.
-Várj, akkor a húgod is az....ő mióta?
-Én változtattam át őt. Ő is velem egyidős, vámpírévben. Engem akaratom ellenére változtattak át. Úgy döntöttem hogy akkor felvállalom a vámpír életet, de nem leszek olyan mint ők. Ők sokkal vérszomjasabbak, velük vigyázni kell. Ezért is léptem le, mert nem mindig tudok önuralmat tartani magam felett, és néha nem bírom meg hogy ne szívjam ki az emberek vérét, de csak akkor ha olyan seb van rajtuk amiből ki lehet.
-Értem...-mondtam remegő hanggal.-De..engem nem bántottál?
-Akiket szeretünk azok felett tudunk uralkodni-ekkor mind a ketten levörösödtünk.
-Akkor engem szeretsz?-kérdeztem remegő hanggal.
-Ide azok is tartoznak akiket kedvelünk-mondta kibújva a válasz elől.
-Akkor mi van az alagsorban?
-Azt nem mondhatom el. De egyszer rájössz magadtól is, biztos vagyok benne.
-És ha nem?
-Okos lány vagy.-mondta majd elmosolyodott.
Akkor minden igaz. Ő egy vámpír. A gondolataimban végigfutott az összes találkozásom vele, de egyikben sem tűnt fel semmi furcsa benne, csak tegnap este. Jaj, mik fognak még itt kiderülni.

---

7.rész:

A karjaiban vagyok....nem tudom hogy s mint történt...de megtörtént. A részletek homályosak, de valahogy csókolózni kezdtünk és a többi....De mégis boldog vagyok. Magához húz....megcsókol...majd mondja hogy szeret....Minden álmom valóra vált ezzel. Boldog, látszik rajta.
-Soha nem akarlak elveszíteni, se elengedni. Szeretlek.-mondja lágy hangján.
-Én is szeretlek-majd magához ölel.
Ekkor felébredek, és eszembe jut hogy ez csak egy álom volt. Egy gyönyörű álom, semmi több. Miután elmentem tőle gondolkoztam. Ha vámpír, lehet hogy ismerte valamelyik ősömet...vagy esetleg....nem nem is merek arra gondolni. De ha mégis? Mi van ha volt valamelyikkel valamilyen viszonya?...Tudom hülyeség erre gondolni, de nem lehetetlen. Ha minden vámpírra így gondolnék...akkor....Várjunk csak! 2 vámpírt ismerek összesen...Lehet hogy a környezetemben több is van?
"Sötét nappalok, sötét éjszakák, sötét gondolatok."-Ezek jellemzik egy vámpír életét, egy könyv szerint. Gideon nem tűnik se vérszomjasnak, se semmi gonosznak. Benne valamiért csak szépet és jót látok. Szeretem? Nem hiszem....alig ismerem...de folyton rá gondolok, mindig. Menekülnék de nem tudok. Ha látom pillangók vannak a hasamban, remeg a lábam és nem tudok éber lenni. Ha szeretem, ha nem....akkor is boldog vagyok vele, vagy nélküle.
"Hirtelen magához ragad, megcsókol....az ágyához cipelll"-beugrott néhány emlék az álmomból. Ez vajon jelent valamit? Vagy csak annyira hiányzik nekem, hogy édes álom képében az övé vagyok?
-Bianca!-kopogtak az ajtón-Gyere le, látogatód érkezett.
Szinte rohantam lefele, az ajtót is nekicsaptam a testvéremnek, de egy "bocsi"-val elintéztem. Lent az én helyes, vámpírhercegem állt....jesszus mikre gondolok már?

/bocsi h ilyen rövid lett/

---

8.rész:

Akaratom ellenére és elmosolyodtam. Ahogy ott állt és nézett...nem tudtam neki ellenállni. Lehet hogy veszélyes, de akkor is szeretem.
-Szia-mondta mély hangján, és mikor már nem volt ott senki más rajtunk kívül, megölelt.-Hiányoztál.
-Te is-mondtam neki majd a szemébe néztem...
Éreztem hogy közelít....de nem akartam elhinni...megfogta a derekam, magához húzott és megcsókolt. Fantasztikus volt. Ezerszer jobb mint az álmaimban. Egyre szorosabbra húzott, egyre inkább csak csókolt.
-Hé Gideon...-kezdtem...
-Nincs semmi, szeretlek és kész. Nem is tudod milyen rég szeretlek...
Ekkor megint elkezdett csókolni....de a szívem mélyén tudtam hogy túl rejtélyes, túl titokzatos.
-Elmegyünk valahová?-kérdezte.
-Igen de hova?
-Azt majd meglátod meglepetés lesz...
~~~később~~~
Mikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen helyen találtam magam. Ahogy lépdeltem, hirtelen eltűnt Gideon....
-Áhhhhhhhhhhh.-sikítottam egyet majd elvesztettem az eszméletem.
~~~1-2 óra múlva~~~
-Mi történt? Hol vagyok?-keltem fel, fájó nyakkal, fájó fejjel. Éhes voltam. Vagy szomjas? Nem is tudom hogy mondjam....hirtelen kinyílt egy ajtó..Egy "ember" lépett be...de tudtam hogy nem az. Egy vámpír volt...
[I]Miért tette ezt felem Gideon? Miért hitette el hogy szeret?[/I]Ezek a gondolatok voltak a fejemben...
Az ismeretlen vámpír elém dobott 2tasakot....vér volt bennük...
-Ezeket idd meg! Szükséged lesz rá a túlélésre.-mondta majd kiment, és rám csapta az ajtót. Hallottam ahogy a kulcs forog benne, és egyre távolodó léptekre lettem figyelmes.
Egyedül maradtam...

---

9.rész:

-Beszélnem kell vele! Meg kell neki ezt magyaráznom!-hallottam az ismerős mély hangot. A szívem hevesebben vert...elkeseredett voltam és válaszokra vártam.
-5perc!-mondta egy durva hang, és forgott a kulcs a zárban. Az kattant egyet és kinyílt. Benne a szép hercegem állt...aki  csapdába csalt, aki átvert. Kiment az ismeretlen, ránk zárta az ajtót....
-Miért tetted ezt?-mondtam neki...
-Hagy magyarázzam meg...
-Ezen mit lehet magyarázni? Nem szeretsz..elhitetted velem...vámpírt csináltál belőlem. De miért is?
-Kérlek hallgass meg. -mondta majd leültünk az ágyra.-Szeretlek téged, nem hazudtam neked. Soha nem is csaptalak be.-mondta nekem majd megcsókolt. Éreztem hogy igazat mond. Tudtam hogy nem hazudt...de akkor miért tette ezt?
-Akkor miért tetted ezt?
-Parancsot kaptam a legősibb vámpír egyike közül. Ha neki nemet mondasz, meghalsz. Én pedig nem akartalak elveszíteni...Nagyon sajnálom hogy nem mondtam el neked...de figyelnek...
-Gideon, most mi lesz?
-Minden oké lesz. Azt ígérte Kol hogy elenged téged és engem, és boldogan élhetünk az örökkévalóságig. Ekkor megcsókoltam.
-Ha bármi baj is történne...én akkor is szeretlek.-mondtam
-Nem fog történni semmi...
-Most már őszinte leszel hozzám?-kérdeztem...
-Igen, többet nem hazudok neked. Ezt megígérem.
-Akkor szeretnék tudni még valamit...Mióta ismersz? Miért jöttél ebbe a városba? Miért tetted ezt?
-Mindig is ismertelek...teljes szívemből szeretlek és szerettelek. Azért jöttem ide hogy rád vigyázzak...hogy ne essen semmi bántódásod...
-Ezt a parancsot mikor kaptad hogy változtass át?
-Nagyon rég...de elvállaltam. Nem bírtam volna elviselni hogy bárki más hozzád érhessen...Sajnálom amit tettem veled...De csak miattad tettem, mert szeretlek.-mondta és megcsókolt.
Ekkor lépteket hallottunk majd mikor kinyílt az ajtó egy vámpír lépett be...
-Kol...-mondta Damon, majd szép lassan felállt.

---

10.rész:

-Örülök hogy látlak. Látom teljesítetted a feladatot-ekkor felém nézett-Remélem nem ijedtél meg kislány.
Eltalálta....nagyon is megijedtem habár ezt nem adtam a tudtára.
-Most már elmehettek!-folytatta Kol...de nem volt erőm felállni...
-Jól vagy?-kérdezte Gideon, majd felsegített.
-Persze csak....
-Menjetek vadászni!-jelentette Kol, majd önkéntelenül is indulni kezdtem volna, de akkor magamhoz tértem.
-Ezt hogy csináltad?-kérdeztem óvatosan...Most hogy így végignézek rajta, nem tűnik valami gonosz vámpírnak...inkább magányosnak...persze az ilyen embereknek hogy lehetnek barátai? Látom hogy ő is végigmér...végignéz rajtam...Majd rezzenéstelen arccal megjegyzi:
-Egész csinos lány, Gideon.
-Ezzel én is tisztában vagyok-jelentette ki az én Vámpírszerelmem.
VÁMPÍRSZERELEM. Furcsa....olvastam egy olyan cikket, hogy az a szerelem ami a vámpírok között alakul ki nem igazi...egyiket véletlen vagy szándékosan leszúrják...a másik egyedül marad, szomorú lesz...de továbblép. Nem lesz Forever Love...az örökkévalóság a cél....de eljutunk odáig?
Most ép hazafele tartunk...tesztelem a vámpírképességeimet, amik nehezemre esnek megszokni, de Gideon ebben is segít...
-Bianca, szeretlek. Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire sajnálom, hogy átvertelek.
-Én is szeretlek...de nem értem, minek kellettem ha így elengedett Kol?
-Most elengedett....de bármikor felkereshet...manipulálhat. Már az ő szolgája vagy....és nem fogsz neki tudni nemet mondani a parancsaira....
-De ma sikerült!
-Igen...és a legfurcsább hogy azokban a percekben lettél vámpír....ez soha nem sikerült senkinek. Mond...vágysz a vérre?
-Nem.-rögtön rávágtam, amire kikerekedett a szeme.
-Mi vagy te? Mert az biztos hogy nem egy átlagos vámpír...

---

11.rész:

-Nem tudom...ezt neked kell megmondnai Gideon....-vágtam rá...
-Bianca...te nem egy átlagos vámpír vagy...ők ezekre nem képesek...
-Szeretlek...veled akarok lenni, és most a legkevésbé az érdekel, hogy milyen vámpír vagyok.
-Nézd ez fontos!
 Ekkor vámpírgyorsassággal elment hozott nekem 2tasak vért.
-Egyikbe emberi vér van...a másikba állatti. Idd meg őket. Kezd az állatival!
Megittam...furcsa volt de finom...De akkor se kivántam a vért....utána mikor megittam az emberit...Úgy éreztem szükségem van még párra....de féken tudtam tartani magam.
Ez  mi? Mi vagyok én? Miért vagyok ilyenekre képes?
~~~másnap~~~
A reggel, a nap lágy mégis meleg sugarai cirógatták az arcomat. Kinyitottam a szemem...és Gideont pillantottam meg.
-Jó reggelt-mondta majd megpuszilt.
-Neked is. Azt hittem csak álom...de látom nem-mondtam mosolyogba, mikor körülnéztem Gideon szobájába.
-Szeretlek-mondta majd megcsókolt.
Miután felöltöztünk, elmentünk egy eldugott könyvtárban. Ott minden könyv volt, ami különleges, természetfeletti lényekkel kapcsolatos. Boszorkányok, vérfarkasok, vámpírok minden le volt írva róluk...
-Na kezdjük-mondta Gideon, majd elkezdett nézelődni a könyvek között.
~~~1óra múlva~~~
-Nem jutottam semmire, és te?-kérdeztem...
-Bianca, nem tudom, van-e itt egyáltalán olyan könyv, mint amilyet mi keresünk.
Ekkor előlépett egy manó.
-Mégis milyen könyvet kerestek?
-Minden olyat, ami a vámpírok összes fajtáját tartalmazza...és azoknak mindne jellemvonása benne van...a legkülönlegesebbeké is...
-Jó helyen jártok...-mondta és a kezembe nyomott egy könyvet.

---

12.rész:

Elkezdtem olvasni a könyvet, de úgy éreztem ez így egy örökkévalósággá fog tartani. Azt kívántam bárcsak ott nyílna ki a könyv, ahol szükségünk van rá. És ekkor...kinyílt a könyv úgy körülbelül a közepén.
-Nane...ez hogy lehet?-kérdezte Gideon csodálkozva amire egy mosollyal válaszoltam.
Elkezdtük olvasni:
"A vámpírok évezredek óta a földön élnek, de van közülük 5vámpír, a világon az 5 első vámpír. Ők különleges képességekkel vannak megáldva, de a családjukból csak minden 20.ember lehet vámpír. Ha olyan embert változtatnak át, akit nem lenne szabad, a vámpír meghal. A különleges képességekkel vámpír vámpírt is tud szuggerálni, álmot varázsolni neki és ehez nem kell gyenge pillanatában lennie a másiknak. Vannak  ezen a családfákon olyan vámpírok, minden 25.akik még különlegesebbek. A legelső öt vámpírok testvérek. Az anyjuk egy boszorkány volt, az apjuk egy átlagos ember. Mikor halált várt a fiatalokra, az anya vámpírrá változtatta őket, hogy ne keljen meghalniuk. Ők szinte legyőzhetetlenek, de mégis van egy titkos pontjuk, amivel el lehet őket intézni. A fő ősi vámpírt évszázadok óta nem látta senki, de mégis minden vámpír megtenne bármit azért, hogy az ő bizalmába férkőzhössön. 5vérvonal létezik a vámpírok között. Sokan úgy tartják, ha meghal az egyik ősi akkor a többi is. A családvonalon a 25.vámpírok egyben boszorkányok is, és ez még nem minden. Ők ha teliholdkor megölnek egy  vérfarkast, hibriddé változnak [vámpír is lesz egyben, meg vérfarkas is] emellett még boszorkány is!"
-Hú....ez...eléggé bizarr.-mondta Gideon majd tovább olvastuk a könyvet.
"Hogy honnan lehet tudni ki az? Tud varázsolni az illető, igaz először csak kisebb dolgokat. A vért tudja uralni, és nem feltétlen szükséges neki."
-Akkor én....félig boszorkány félig vámpír vagyok?
-Igen, és netán egy véletlen balesetben megölsz egy vérfarkast, azzá is változol.-mondta Gideon, majd kínos csend lett a teremben.

---

13.rész:

-Na jó ez nekem egy napra sok.-mondtam megtörve a csenet.
-Bianca, nyugodj meg. Minden oké lesz. Én szeretlek, és megvédlek az életem árán is.-mondta, majd átölelt.
Testéből melegség áradt, közelebb hajolt, egyre közelebb, ajka ajkamhoz ért, karomat nyakába fontam, ő az övét a derekam köré, és így csókolóztunk pár percig, míg be nem jött valaki az ajtón.
-Óh elnézést...nem tudtam, hogy...
-Semmi gond. Mi kérünk elnézést-mondta Gideon
-A nevem April -mondta a lány. Nem tudtam eldönteni róla hogy milyen lény lehet, ahhoz kezet kell fognunk, mert a boszorkányok megérzik.
-Az enyém Bianca.-mondtam egy mosoly kíséretével
-Én Gideon vagyok.
-És ti...ti is valamilyen természetfeletti lényeg vagytok?-kérdezte April halkan.
-Vámpír vagyok, Bianca is.
Gondolatban elküldtem Gideonnak, hogy a boszorkány énemről ne mondjon semmit, nem lenne jó ha megtudná. Sőt mi van ha az egyik fővámpírnak dolgozik.
-Te miért jöttél ide?-kérdeztem.
-A könyvtárba vagy a városba?-nem volt valami szimpatikus nekem a lány, lettem benne valami gonoszat.
-Mindkettő.-válaszolt Gideon helyettem.
-A városba a családom miatt, mert ideköltözött a nagymamám nemrég, a szüleim meg meghaltak, egyedül meg nem lehettem. A könyvtárba azért,hogy az ősi vámpírokról megtudjak valamit. Ti tudtok?
-Nem nagyon, nemrég lettem vámpír.-mondtam.
-És te Gideon?-mondta neki majd rámosolygott. Látszik rajta hogy rá van állva, de ezt nem fogom hagyni.
-Én se tudok, de majd Biancával utánanézünk valamikor.
-Óh legyen hármasban-javasolta April.
-Tudod, szeretnék sok időt tölteni a barátnőmmel-mondta majd megcsókolt, és ismét éreztem, hogy a szerelmünket nem törheti ketté, holmi idegen.

---

14.rész:

Mindig...mikor boldog vagyok, valaki jön és lerombolja azt, amit eddig felépítettem. Összeomlok, a hitem kettétörik és tudom, soha nem leszek már olyan boldog, mint azelőtt. Ez nem történhet meg újból. Tisztában vagyok vele, hogy Gideon milyen fiú, de tudom, hogy ő csak engem, ismétlem CSAK ENGEM szeret. Lehet, hogy valaha az ő és az én utam is kettéválik, de ezt nem akarom, és nem is fogom hagyni. Akit szeretek, azt megvédem, azért harcolni fogok, bármi áron is...
-Gideon, szerintem menjünk haza...mi már végeztünk.-mondtam neki, majd gyengéd csókot leheltem ajkaira.
Otthon...mikor beértünk a házukba, láttuk hogy minden össze van törve...Valaki járt ott. Valaki nagyon haragszik rá, vagy bosszút akar. De ki lehet? És történt valami a húgával?
Mikor beljebb mentünk, találtunk egy cetlit a padlón. Ez volt ráírva:
"Ha szereted a húgodat, engedd el Biancát. Ő nekem kell. Különleges. Ezt te is és ő is tudja. Ha szereted elengeded!"
Ekkor elképedve néztünk egymásra....
-Ez mit akar jelenteni, Gideon?-kérdeztem majd újra a cetlire néztem.
-Én sem tudom...de nem engedlek el...nem adom fel a szerelmünket! SOHA!
Ekkor betört az ablak, néhányan megragadtak. Többre nem emlékszem. Egy sötét, kissé dohos szagú pincében ébredtem. Utolsó emlékem, Gideon... Nem tudom mi történt, miért hoztak ide. De ki kell derítenem! Lassan felállok... a lábaim nem nagyon bírják, de remegve elmegyek a pince ajtajáig. Ott hangokat hallok, és egyre inkább közeledő lépteket. Hátrálok...Kattan a zár, nyílik az ajtó. Kol lép be rajta.
-Örülök hogy újra láthatlak, Bianca!-mondja, majd széles mosoly kerül az arcára.
-Mit akarsz?-kérdem, óvatosan.
-Téged. A legfőbb vámpír, látni szeretne téged...idővel.
-Mit akartok tőlem?
-Biztos te is tudod, hogy milyen vámpír vagy! Tehát többet ne kérdezz!...

---

15.rész:

Ekkor közelebb lépett Kol. Magához rántott majd erőszakosan csókolni kezdett...eldobtam magamtól.
-Óh, kicsilány ezt nagyon rosszul tetted.
Ekkor megint közelített, de én hátráltam.
-Mit akarsz tőlem?!-kérdeztem újból idegesen.
Ekkor már kiment. Felfedeztem a pincét. Egyik részén régi láncok voltak, kínzóeszközök. Jobb oldalt nagy fagyasztók voltak, benne vérrel teli tasakok. Ahol én voltam ott 2régi ágy volt, egy kis asztal meg 2szék. A plafonon 3 régi lámpa volt, ami elég volt annyira, hogy bevilágítsa a pincét. Ahogy mentem a falaknál, véletlen valahogy kinyitottam valamit. Előttem vámpír ölő fegyverek jelentek meg. Fagolyók, verbéna gránátok és még egy csomó ilyesmi eszköz. Ekkor egy másik vámpír lépett be ide. Távol volt tőlem, az arcát nem láttam teljesen. Közelített és én egyre inkább megrémültem.
-Nyugi, én vagyok az szerelmem.-mondta egy ismerős hang.
-Gideon!-kiáltottam majd a nyakába ugrottam.
-Ssss, halkabban!-mondta-nem tudja  mindenki, hogy itt vagyok.
-Szeretlek. Mit akarnak velem tenni? Miért hoztak ide? Veled mit tettek? Mondj el mindent!
-Engem is idehoztak. Nem tudom mit szeretnének veled, de az igen, hogy  mit velem.
-És..mit?-kérdeztem óvatosan, mert még én magam is féltem a válaszától.
-Mindent megtudsz idejében-mondta, majd a szemében szomorúságot fedeztem fel.
-Ne titkolózz előttem! Kérlek!-mondtam neki szinte már könyörögve.
-Sajnálom.-mondta majd megölelt. Megeredtek a könnyeim, mert tudtam valami rossz dolog lesz..-Szeretlek.
-Én is-mondtam majd megcsókoltam.
Ezek után gyorsan a fegyverekhez vezettem.
-Na ne. Ezeknek egy teljes fegyver raktárjuk van.-mondta Gideon.
Ekkor megint kattant a zár, nyílt az ajtó. Kol lépett be.
-Lám, lám. Együtt turbékol a szerelmespár.-mondta, majd néhány vámpír lépett be mögötte.

---

16.rész:

Oldal: Vámpírszerelem
A saját kitalált történeteim! - © 2008 - 2024 - sajatsztorik.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat