Új történetem! A többit is írom még! Remélem tetszeni fog, és hoztok sok olvasót az oldalra!

1.rész:

Sziasztok! Az én nevem Matthew Davis, de csak szólítsatok Mattnek. Az életem a football nélkül semmit sem ér. Én vagyok a helyi 15-18évesek csapatának a kapitánya, és nagy álmom, hogy egyszer olyan legyek mint például Cristiano Ronaldo, Messi, Kaká, Benzema, Iniesta, Torres, Fabregas és még sorolhatnám itt nap estig, a football jelenlegi kedvenceit. A múltból is sok játékost tudnák mondani, de a legnagyobb kedvencem közöttük Raul, a még mindig aktív legenda, Puskás, Zidane, De Stefano. Gondolom most már rájöhettetek, hogy melyik is lehet a kedvenc csapatom. Igen, a királyi gárda a Real Madrid.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem fantasztikus érzés, mikor ott állsz a pályán, és teljes szívedből csak győzelemre akarod vinni a csapatod. 
~~~
Itt állok a büntető pontnál.  Ezen az egy találaton fog eldőlni, hogy megnyertük-e a bajnokságot, hogy magasba emelhetjük az újabb kupát. A csapatomnak hatalmas történelme van, de ezt most félre tenném. Koncentrálnom kell...Sípszó...Kezdhetem...elrúgom a labdát, hatalmasan száguld a kapu felé és a kapus tehetetlenül áll ott. GÓLLLLLLLLLLL.-és ekkor felébredek az álmomból.
-Jól vagy?-lép közelebb anya, aki nem tudom, hogy került ide. Ja már értem. A földön keltem fel.
-Igen, csak eléggé mozgalmas álmom volt.-mondtam neki nem részletezve.
-Készülnöd kell, ma edzés. Nem lazsálhatsz, ha meg akarod nyerni a bajnokságot.
-Anya, a csapatból 11 ember van a pályán, nem csak rajtam múlik minden. Ha a védőink nem jók nem tudunk nyerni. Ha a kapusunk beengedi a gólokat nem tudunk nyerni. Ha én nem tudok labdához jutni, akkor másnak kell gólt lőni. Ilyen a foci.
Anya nem szólt semmit csak mosolygott, és büszke volt a fiára, rám.
Elkészültem a naphoz, és az edzőpálya felé vettem az irányt. Az edzéseink nyitottak, hiszen nem tehetjük meg egy ilyen kisvárosban, hogy őröket állíttassunk ki. Mikor beértünk, az edzőm közölte velünk, hogy egy új ember is csaplakozik a csapatunkhoz. A neve Peter [ejtsd: Pítör] Gilbert. A posztja középcsatár. Megmutatta nekünk, hogy mit tud...szerintem nagyon tehetséges fiú. Szólni fogok az edzőnek az érdekeiben. Hátha ő is nyerésre segíti a csapatot. A csapatunkban szinte mindenki kiemelkedően jó. A kapusunk, és a csere kapusunk is kifogástalan. A védőink szépen szerelnek, a középpályásaink jól teljesítenek, a csatáraink gyorsak, célirányosak, és van aki mind kettő lábával tud gólt lőni, ilyen vagyok én is. A lányok körében eléggé népszerű vagyok, de engem hidegen hagynak. 2 barátnőm volt az egész életemben, de nem voltak komolyak. Inkább a focinak szentelem az életemet, abból legalább vihetem valamire. A foci nem egy értelmetlenség. A pályán teljesen máshogy látod a világot. Győzni akarsz, de tudni kell méltóan veszíteni is. Nem mindig a legjobb nyer, de ilyen az élet. Szerintem találó ez az idézet:
"Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi sem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubbért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsájtva. Ilyen egyszerű!"

---

2.rész:

Az edzés kemény volt és fárasztó. Mikor kiértünk a kapun, az új srác közeledett.
-Szia. Nagyon jó voltál a pályán, eszméletlenül jó játékos vagy.
-Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz. Amúgy mikor költöztél ide?
-A húgommal költöztem ide, mert a szüleink folyton úton vannak a munkájuk miatt. Szeretnénk végre egy iskolát, ahol nem leszünk különcek.
-Ez az iskola nem épp arról híres, hogy mindenki egyenrangú. A focisták népszerűek, és még a lányok között is van egy-kettő akik vagy hangadóak, vagy a testvérük esetleg a családjuk miatt népszerű, vagy éppen azért mert segítőkész, jó ember aki a tanulásban is kiemelkedő.
-Na és te melyikhez tartozol?
-Focista: kipipálva, gazdag szülők: kipipálva, az igazgató keresztfia: kipipálva, népszerű tesó: kipipálva, jó tanuló aki segítőkész: kipipálva, maradt még valami?
-Nahát, akkor ne is csodálkozzon senki ha minden lány téged szeretne.
-Én a focinak szentelem az életemen. Elegem van a csajokból egy életen át.
-Én se vagyok valami nagy nőcsábász, de azért nem vagyok forever alone.-erre mind a ketten nevetésben törtünk ki.
Normális a srác, és közbe megtudtam róla egy-két dolgot. Szerintem jól kijövünk majd. Később megmutatta, hogy hol lakik. Ugyanabba az utcába mint én, csak ő tömbházba, én egy hatalmas kertes házba. Szerencsére jó környéken van mind a kettő. A lakásuk nagyon jól mutat, visszafogott a berendezése, de látszik, hogy minden méregdrága. Hatalmas tv, ágy, mosogatógép, minden konyhai felszerelés, bőrfotel, drága szőnyeg és még sorolhatnám. Minden szobát megmutatott, csak egyet nem. A húgáét. Később kattant a zár, majd belépett a lakásba egy gyönyörű lány. Hosszú barna haja le volt engedve, gyönyörű barna szemei voltak. Az alakjával is minden oké, magassága majdnem megegyezik az enyémmel, és nem tűnik fiatalabbnak sem.
-Matt, ő a húgom Katy. Katy ő Matt.
-Szia.-mondtam és Katy rám mosolygott.
-Szia. Örülök, hogy megismerhettelek-mondta a lány, majd távozott a szobájába.

---

3.rész:

~1héttel később~
Csörög a telefonom. Odamegyek és felveszem:
-Háló?-szólok bele
-Szia. Katy vagyok. Egy kérdésem lenne.
-Mond.
-Ma jösz a tengerparti bulira?
-Még szép!
-Oké, ott talizunk.-mondta majd letette...
Nem nagyon értettem, hogy miért is kérdezi...de nekem mind1.
Katy egy gyönyörű lány. Hosszú barna haja van, barna szeme, tökéletes bőre. Az utóbbit onnan tudom, hogy nem használ sminket, csak nagyon ritkán. De ő így is gyönyörű.
~a tengerparton~
Mikor kiértem rögtön a tekintetemmel Katyt kerestem, de hiába. Ekkor Peter lépett mellém.
-Mit keresel te ilyen tekintettel?
-Ja semmit...-mondtam mentegetőzve
-Aha...-mondta, és egyáltalán nem hitte el.
Később mikor lejjebb sétáltam a parton...megpillantottam Katyt...csókolózott egy fiúval. Akkor odalépett hozzám, és bemutatta a barátját, Zacket. Ó, ezt nekem korábban elfelejtette volna említeni...mivel elég sokat beszélgettem... A srác nem valami szimpatikus, de Dóra odáig meg vissza van érte. Ilyenkor örülök annak, hogy a focinak szentelem az életemet, nem a lányokra vagy "A" lányra.
Később megjelentek a haverok...Rögtön oda is jöttek.
-Matt, valami gond van?
-Nem nincs...
-Ja vagy Katy a gond?
-Nem. Katy és köztem nincs semmi, nem is volt nem is lesz! Nem érzek iránta semmit és ő sem irántam!-mondtam kissé idegesen
-Oké..nem kell ezért leharapni a fejünket.
-Jó...ne haragudjatok.-mondtam
Mikor Katyék felé pillantottam észrevettem, hogy...

---

4.rész:

Oldal: My life is worth nothing without football.
A saját kitalált történeteim! - © 2008 - 2024 - sajatsztorik.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat